Ismerkedés, kapcsolat, elköteleződés. Miért nehézkesek ezek mostanság?

Sok nő véleményét kérdeztem ezekről, de nagyon kíváncsi vagyok a férfiak véleményére is. Ezért elhatároztam, hogy megkérdezem őket is, és készítettem néhány interjút velük. Miután „negyven pluszos” nő vagyok, ezért az ismerkedés, elköteleződés, kapcsolat kérdések először a nyolcvanas években merültek fel. Aztán elváltam és újra előkerültek az életemben ezek a fogalmak. Meglepődtem mennyit változott a hozzáállás az elmúlt 20-25 évben. Sok nőt ismerek 20 és 60 év között, akik azt mondják, nehéz az iskolás évek lezárása után ismerkedni, a kapcsolatok elég rövid életűek, az elköteleződés pedig egyre nehézkesebb és egyre későbbre tevődik. Míg a nyolcvanas években még gyakori volt a húszas években házasodni, addig ma már inkább ritkaság. A KSH adatait nézve, nem biztatóak a mutatók: míg az 1963-ban született nőknek 8.6 %-a volt gyermektelen 45 éves korában, addig a mostani tendenciát figyelembe véve az 1980-ban született nőknek már a 27.4 %-a lesz gyermektelen 45 éves korában.

A természet nem hódol be ész nélkül a társadalom változásainak. Nekem úgy tűnik, nem a nők elköteleződési vágya csökkent, vagy tolódott ki szélsőségesen, hanem a férfiaké. Múltkor egy kellemes török fürdőben lazítottunk a már felnőtt lányommal. Két negyven körüli pasi akaratlan hangtávolságban áztatta magát mellettünk. Őszülő halánték, szem körüli finom ráncok, némi pocak tartozott hozzájuk. Az egyikük – valószínűleg – frissen szerzett barátnőjéről mesélt a másiknak.

– És hány éves a csaj? – kérdezte a kicsit pocakosabb pasi.

– Harminc körüli. – válaszolta a másik.

– Akkor az már az elkeseredett kategória. – jegyezte meg a magát bizonyára örökifjúnak pozicionáló, őszülő, ráncosodó, kissé pocakos fickó.

Legszívesebben odaszóltam volna, hogy „Uram, kissé fordítva ül a lovon!” Szerintem ugyanis nem azt kéne normális hozzáállásnak tartani, hogy egy – természetesen ugyanúgy finoman korosodni kezdő – negyvenes férfi leszóljon egy harmincas nőt, aki elköteleződni vágyik, mert a saját korosztályából a férfiaknak még esze ágában sincs családot alapítani, hanem tapsikolnia kellene, hogy egy ilyen korú hölgy egyáltalán szóba áll vele.

Néhány nappal ezt megelőzően, év végén, egy harminc felettieknek ajánlott zenés szórakozóhelyen ünnepeltünk. A koncert közben és utána táncolni lehetett. Nagyon kellemes hely volt. A nyolcvanas években, ha egy diszkóban a férfi odament a nőhöz, köszönt, bemutatkozott és táncolni hívta. Most ez úgy nézett ki, hogy nagyon ápolt, csinos nők táncoltak. A férfiak (nem csupa George Clooney, noha önértékelésük legalább akkora volt) szemléztek oldalról a táncolókat, majd elkezdtek riszálva a kiszemelt nő mögé lejteni, csípőjüket szorosan hozzádörgölni a nő fenekéhez – úgy, hogy egy szót sem szóltak hozzájuk, csak bárgyú kéjes vigyorral az arcukon dörgölőztek. Ha ehhez a „szerencsés” kiszemelt nő nem vágott elég jó képet, akkor pár hölggyel odébb lötyögtek, és ott folytatták szótlan, primitív dörgölőzésüket.

NAMOSTAKKOR! Nyilván nem mindenki ilyen! Biztos, hogy jó példákat is ismerünk, de közben mégis azt látjuk, hogy ez a tendencia kap teret: a fiatal férfiak nem igazán köteleződnek el (Minek vegyenek tehenet, ha tejet akarnak inni? Valamint a nem túl magas keresetüket inkább saját magukra költenék, mint hogy megosszák társsal, családdal, gyerekkel.). A férfiak negyven éves koruk körül kezdenek észbe kapni, hogy család is kéne (Sokkal kevesebb időt tölthetnek a gyerekeikkel, sőt ott a veszély, hogy a felnőtté válásukat sem élik meg, az unokáikat pedig nem fogják ismerni.) Így a nők „megállnak” az elvált, már korábbi családért is felelősséggel tartozó, de elköteleződni hajlandó, nagyobb biztonságot ígérő, náluk idősebb férfiaknak. Miközben a statisztikák szerint a férfiak várható élettartama rövidebb, emiatt vélhetően hosszabb özvegységre ítélik magukat az idősebb férfivel házasodó nők.

A férfiak az utcán, moziban, színházban stb. jellemzően nem szólítanak meg nőket ismerkedés céljából. Régen még a buszmegállóban is szóba elegyedtek – ha kellett, mondvacsinált ürüggyel – az emberek, mostanában telefont nyomkodnak, zenét hallgatnak, a maguk privát szférájába visszahúzódva jönnek-mennek, nem nyitnak új ismeretségek felé a „kinti életben”. Miért nem kezdeményeznek ismerkedést a férfiak? Egyáltalán hol vannak az ismerkedésre nyitott férfiak? Nem lehet mindenki „olasz flörtbajnok”, de a bókolás, a kedves megszólítás, valós kapcsolatfelvétel nem jellemző. De miért nem?

A kapcsolatok, ha létrejönnek, nem valami tartósak. Mintha az összetartozás sokkal kisebb érték lenne, és a fejekben az a gondolat ült volna el: nem baj, ha vége lesz ennek, van másik. Hiszen az internetes társkeresésnek köszönhetően gyorsan lehet új partnereket szerezni, de gyorsabb lett a rotáció is: kérem a következőt! Készítettem néhány interjút ebben a témában, amit szívesen megosztok. Érdekel a véleményetek, hogyan lehetne jobb irányba megváltoztatni ezt a tendenciát? Mit lehetne tenni a kulturált ismerkedés kiterjesztésére (ha a munkahelyen és a baráti körön belül nincs lehetőség), mi kellene ahhoz, hogy a párkapcsolatok felértékelődjenek és megnőjön az elköteleződésre a kedv kicsit hamarabb? Várom a véleményeteket, tapasztalataitokat!

 Dodi és a nők. Interjú egy férfivel – mi az ő véleménye a nőkről?

Gyerekkorom óta ismerem. Mindig jó humora volt – olyan intelligens humor. Csavarok azok akadtak bőven az életében. Egy buliban kaptam el néhány mondatát a férfi-nő viszonyról, arról, milyen fordulatokat hozott az élete. Ekkor jutott eszembe, hogy jól kikérdezem.

• Mit jelent neked a bizalom?- kérdeztem.
• Kik között? – kérdezett vissza rögtön Dodi.
• A neked fontos kapcsolatokban.
• Én mindenkiben megbíztam. Aztán annyiszor vertek át, többnyire a legjobb barátaim. Az egyetemi évfolyamtársam, aki gyerekkorom óta volt a barátom, vitt egy nagyszabású vállalkozást. Dolgoztam neki. Az ő cégénél ismertem meg a barátnőmet. Amikor rosszabbul kezdett menni a cég, akkor fél éves fizetésünket nem adta oda, se a barátnőmnek, se nekem, mert ugye neki köszönhetjük, hogy megismertük egymást, és a szerelmünkkel annyit nyertünk, hogy azt pénzben kifejezni sem lehet…Aztán a teljes vagyonom jelzálog alá került egy másik cimbora hitelügylete miatt. Jött az a bizonyos nem várt fordulat…
• És a párkapcsolatban mi a helyzet a bizalommal?
• A már említett kapcsolatom majdnem húsz évig tartott. Aztán, ahogy fogyott a pénz, úgy véget is ért.

• Csak ezen múlott?
• Nem, talán nem. Nem tudtam elköteleződni, úgy éreztem nincs még itt a gyerekvállalás ideje. Aztán amikor én mondtam, hogy jöhet a gyerek, akkor már ő nem akart, hanem továbblépett.
• Úgy, hogy közben jó volt minden?
• Hááát, fogalmazzunk úgy, nagyon eltérő volt az igényünk a szexben. A végén már azt mondta, oldjam meg máshol. Egy darabig el sem hittem, hogy tényleg ezt akarja. Aztán nem változott semmi, én meg egy nagy senkinek éreztem magam mellette. Egyszer aztán úgy gondoltam, ha a barátnőm vetette fel „tehermentesítésképpen”, akkor végül is szabad az út. Szerveztem egy hétvégét, amikor egyedül akartam elmenni víkendre egy másik lánnyal. Erre kiborult a barátnőm.
• Mi lett ezután?
• Elmentem, de gondolhatod mennyire fesztelenül telt az idő: jöttek tőle az sms-ek folyamatosan. Aztán beletörődtem, hogy akkor ez így marad, hiszen annyi más van, ami meg jó a kapcsolatunkban.
• Komolyan gondoltad, hogy negyven körül el lehet engedni a szexet?
• Sokáig nem kellett gondolkodni, mert ő lépett, szakított. Ott voltam az anyagi lenullázódás és a magánéleti csőd közepén.
• Mi a helyzet az elköteleződéssel? Természetes vagy kicsit félelmetes, ha rágondolsz? Hogyan vagy a végleges dolgokkal? Csináltatnál például tetoválást?
• Tetoválást semmiképp sem. Végleges dolgok… elköteleződés? Igen, kicsit félelmetes, hogy valami már örökre úgy marad.
• Ki számodra a nagybetűs NŐ?
• Ezt nehéz így megfogalmazni. Életem meghatározó nője gimiben az egyik tanárnő volt. Férjezett volt, de összejöttünk. Több mint két évig tartott. Hihetetlenül tiszteltem. Úgy éreztem, mindent tud, amit én tudni szeretnék. Nőként komoly mércét állított fel az utána következőknek. Sajnos elkövettem azt a hibát az őszinte kitárulkozás jegyében, hogy meséltem a barátnőmnek róla. Ettől görcsös lett, úgy érezte, nem tud megfelelni a vélt elvárásoknak.
• De laktam kuplerájban, ahol a tulajdonos húgával éltem együtt – voltak kanyarok.

• Viszont nem válaszoltál arra, neked ki a NŐ?
• A külső csak bizonyos mértékig fontos. Régen a mediterrán típusú, nagymellű nők jöttek be. Aztán nagyjából az összes nőm szőke volt. Ami fontos: csillogjon a szeme! Sugározza az értelmet, lehessen vele jókat röhögni, meg úgy mindent jó legyen vele együtt csinálni! És persze a szex működjön!
• Miben látod a férfi-nő kapcsolat lényegét?
• Mindenképpen a klasszikus felállás híve vagyok. Én intézem a csekkeket, vásárlásokat – amik az anyagiakkal kapcsolatosak, viszont a párom hozza a női oldalt!
• Ennyi?
• Nyilván nem, de nincs különösebb elvárás azon kívül, amit mondtam: jó legyen együtt lenni vele!
• Látsz-e magad körül jó mintákat?
• Őszinte legyek? Nem. Azt látom, a nők még rosszabbak, mint a férfiak. Ellustulnak a kapcsolatukban, úgy érzik, nekik „alanyi jogon” jár az autó, a ruhák, a nyaralások, a pénz, a nagy házat viszünk satöbbi – azért, mert beléptek a párkapcsolatba. Szülnek, és ezzel úgy érzik, bebiztosították magukat az örökös eltartott státuszba. Számos barátomnál nem is értem, mit keres mellettük egy olyan nő, aki a fickó szintjének a közelébe sem ér. Egyik helyen nagyasszonyt játszik a feleség; körülbelül úgy élnek, mint egy rossz dél-amerikai filmben: személyzettel, unatkozó, mosolytalan asszonnyal. Máshol meg egy totális szellemi sivárságban élő nő, aki egy bulira összesen négy szelet pirítóst süt a tatárbifsztek mellé, majd megkérdezi, hogy süssön-e még? Viszont mindenkinek megmutatja az új bundáját, mert mi fontosabb lehet egy vendégvárásban?

• Na de ezeket a nőket a pasik választják maguk mellé. Nem lehet, hogy oka van annak, hogy nem a maga szintjén lévő nőkből választ, hanem a nem túl éles eszűek közül?
• De, bizonyára, bár kérdés, hogy akkor ki is az éles eszű? A jól számító nő, vagy az okos-talpraesett, aki güzül?
• Dodi, te mikor vagy jól a bőrödben?
• Pasi vagyok, tehát nekem fontos a siker. Legyen meg az anyagi biztonság. Ne kacsalábon forgó valamire gondolj, de negyven felett már a nulláról újrakezdeni nem könnyű, hiszen fogy az idő. Aztán legyen egy kiegyensúlyozott párkapcsolatom. Utána jöhet az utazás, barátok, finom kaják, piák. Ilyen egyszerű dolgok. Ennyitől már marha jól vagyok.
• Mi volt a legnagyobb sikerélmény, amit egy nő megszerzéséért tettél?Nem gondolom csajozós típus lennék, és olyan sem, aki ha megjelenik egy szórakozóhelyen, akkor megáll a levegő. De nem is szoktam rossz dumákkal hülyíteni a nőket, mint például hű, de jó ez a felső, a …  (tök mindegy, csak valami menő bolt legyen) üzletben vetted?
• Akkor mi a taktikád?
• Nincs taktikám, de azt látom, a közöny az stimulálja a nőket, vagy a másik véglet, amikor annyira tepersz, ami már meghatja a hölgyeket, pontosabban az, hogy mennyire kellenek.
• A legjobb csajozós sztorid elmondod?
• A legjobb? Hmmm… Talán, amikor a haverom velem küldetett virágot egy lánynak. Úgy éreztem, hogy ezzel a lánnyal van köztünk valami rezgés. Amikor megjelentem a csokorral, felragyogott a szeme, és megkérdezte, kitől van a virág? Az válaszoltam, hogy találja ki! Ő rám tippelt, én meg nem akartam megingatni: se igent, se nemet nem mondtam. Hívott a haverom, kérdezte, hogy állunk? Mondtam, hogy mi jól, de a virágcsokrát kölcsönvettem…
• Gondolom nem voltál túl népszerű a cimborádnál.
• Nem, de ez akkor nem számított, mert évekig voltunk együtt ezzel a lánnyal. A cimborám pedig tovább hülyítette a nőket a kölcsön BMW-vel.
• Ő volt a trükkös-csávó?
• Ő is. El sem hiszed mennyire! Volt egy szavunk a fiúkkal, a „mutatom”. Ez azt jelentette, hogy ha valamelyik srác kinézett egy lányt, akkor többet mutatott a valóságnál. Ilyenkor jöttek a kölcsönkért terepjárók, a parkolásnál kifordított kormány, hogy a kerekek szélessége ordítson. Vagy az iroda teljes átrendezése: miután ott is aludtunk, az ágyat gyorsan kanapévá alakítottuk, amikor jött a haverom kiszemelt csaja. A számítógép csatlakozójának a semmibe lógott a csonkja, de az volt a „mondás”, hogy innen irányítja a „nagycsávó” az országos hálózatot. Vagy a város legmenőbb, jó drága butikjában mindent felpróbált a cimborám, majd az irodába küldette, avval, hogy most nincs nála pénz, de majd másnap a cég irodájába az ott dolgozó lányoknak szállítsák le, ők fizetnek. Aztán az irodában senki nem tudott semmiről, a haverom meg külföldre utazott és nem lehetett utolérni. Pénz persze nem volt a vásárlásra… De a kiszemelt csajok bedőltek a mutatványoknak. Le voltak nyűgözve. Stílus beszédben, vendéglátásban, öltözködésben, illatban – mind együtt volt. Akár igaz is lehetett volna, csak a pénz hiányzott mögüle.
• Ennek mi értelme? Rövid időn belül kiderül, hogy az egész egy lufi. Mi van aztán? Ilyenkor mi a cél: megdönteni a nőt, vagy abban reménykednek a fiúk, hogy mire kiderül, addigra a lány már szerelmes lesz, és nem számít, hogy a puccparádé hamis?
• Nincs ilyenkor hosszú távú stratégia. Kell a nő és kész. Aztán meg majd lesz valami.
• Szerinted ennek sokan bedőlnek?
• Azt nem tudom, hogy sokan-e, de a cimborák elég jó találati aránnyal „dolgoztak”. Az a helyzet, hogyha hinni akarsz valamiben, akkor elhessegeted az árulkodó jeleket. Ez kicsit olyan, mint a megcsalás. Ott vannak a zsigeri érzések és a jelek, de nem jó, ezért hárítod. Nem akarsz tudomást venni a valóságról. Nyilvánvaló, hogy gáz van, de még ott van az a kis „hátha én gondolom rosszul” önbecsapás…
• Meddig mentek el a srácok?
• A kiszemelt hölgy üzletet nyitott, ami egy hónap után bedőlt.
• Nem gyanakodott, hogy rossz helyre viszi a pénzét?
• Szépen kidolgozott történet volt. Megbeszéltük, mikor kell telefonálnom, melyik mobilszámra, amikor együtt autóztak a lánnyal. Mit kell mondanom, arra haverom milyen hitelesnek tűnő „spontán” válaszokat ad. Szép felépítmény volt – kinek ne tetszett volna?
• Hogy végződött?
• A hatóságok lecsaptak.
• A legnagyobb kudarcod a nőknél mi volt?
• Egy olyan hölgy volt, aki „lehetett volna” az igazi talán. Legalábbis akkor úgy éreztem, minden megvan benne, ami engem mozgat.
• Mi történt?
• Be akart mutatni egymásnak egy közös barátom. Akkor még kapcsolatban éltem, de már nagyon a végét jártuk. Azt üzente a hölgy, hogy akkor akar megismerni, ha már lezártam az előző kapcsolatomat. Azt gondoltam, mit képzel ez a nő magáról? Még sosem találkoztunk, de már rendelkezik az életemről.
• Miért, nem úgy lett volna tiszta ügy, ha előbb lezársz, és aztán kezdesz újba?
• De hát azt sem tudtam kicsoda, sosem láttam, azt sem tudtuk, lesz-e köztünk valami.

• Aztán mégiscsak találkoztunk. Leesett az állam, amikor megláttam.

•  Akkor innentől, hogy nem vált siker sztorivá?

• Azt hiszem elbeszéltünk egymás mellett. Vártam, hogy jelentkezzen, én nem kapkodtam különösképpen. Aztán dühös volt, félre is hallottuk egymást a telefonban, majd összeszólalkoztunk.

•  Mondhatjuk, hogy eltaktikáztad?

• Lehet…
• Ilyenkor meddig mennél el, hogy visszaszerezd, megszerezd magadnak a nőt, akiről úgy gondolod, lehet, hogy ő az? A büszkeség gátol, netán nem vagy teljesen biztos abban, hogy ő az Ő?

•  Ha erre lenne egy jó válaszom, akkor itt lenne velem…